Tusnádfürdő

Napjainkban a Csomád lábánál kialakult teraszon, a Tusnádfürdő gerincét képező sétány mellett a következő borvízforrások vannak használatban. Északon a Rezső vagy Ilona-forrás, ami az alatta levő Rezsőfürdő (I. sz. fürdő) vagy Mezotermál strand szabadtéri medencéít látja el vízzel. A sétány végénél az Apor- és Mikes-források ontják a vasas, langyos borvizet. Ezektől északkeletre, a Stefánia gyógyintézet impozáns tetővilágí- tású melegfürdője mögött törnek fel az Anna-források. Az Anna I. és Anna II. nevű kutak biztosítják a Tusnád szállóval zárt folyósóval összekötött modern kezelőbázis ásványvíz- szükségletét. A felszínhez közel levő kárpáti homokkő rétegekből fakadó Ilona-, Apor-, Mikes-, Anna I. és Anna II. források vize azonos jellegű, nátrium-klorid-hidrogénkarbo- nát típusú. A sétánnyal párhuzamosan feltörő források közül az Ilona borvíz össz ásványianyag-tartalma a legmagasabb, 6716 mg/l. Az Apor-forrás ásványisó-tartalma 3156 mg/l, míg a Mikesé 3698 mg/l. Az Apor és Mikes ívókutak vízének hőmérséklete 19,9 °C, illetve 16,5 °C, az Ilona-forrás vize 22,4 °C, az Anna-forrásé 20,1 °C.

 

Tiszta nátrium-kloridos típusú, 21,5 °C hőmérsékletű szénsavas ásványvíz ömlik ki a Papok vagy Szegények feredejét ellátó forrásból. A Csukás-tavat övező meredek terasz lejtőjén, az elmúlt években felujított kis fürdőmedence

alatt, legyezőszerűen szétterülő limonit és mésztufa alkotta forráskúp képződött. Vizes mofetta figyelhető meg a Csukástó északnyugati részén, a csónakkikötőnél. A Csónakázó-tó északi partján az 1970-esévek végén lemélyített P320-as számú, 1140 m mély geológiai fúrás 63 °C hőmérsékletű, nagy ásványi sótartalmú, nátrium-hidrogénkarbonátos vizet tárt fel. A Hargita Geológiai Kutató és Feltáró Vállalat fúrása igazolta a fürdőhely alatt húzódó 40 °C/100 m geoter mikus gradiens létét. A termálkutat, a nyomáscsökkenés következtében, a vízből kicsapódó mésztufa rövid idő alatt elzárta. A F320-as fúrás mellé épített termálstrand megsokszorozta a fürdővendégek számát. Sajnos, az elmúlt 30 év alatt nem sikerült ennek, a fürdőfejlesztés szempontjából elengedhetetlen kútnak az újrafúrása. A Csukás-tótól dél re, a vasút bal oldalán, a laza piroklasztit üledékből tör elő a kis hozamú Rudi-forrás nátrium-kálcium-hidrogénkarbonát-kloridos, 13.5 °C hőmérsékletű vize.

 

Tusnádfürdő déli részén még látható a Főkút által lerakott vöröses-fehéres opál forráskúp. A XIX. század végén a rossz forrásfoglalás miatt elapadt a forrás vize. Ezért abbamaradt a víz palackozása is. A mellette levő kishozamú Stănescu bis borvízforrás víze nátrium-magnézium-hidrogénkarbonátos típusú. A vulkáni „kenyérhéj bombáíról is- mert Komlósárok határolja délen a fürdőtelepet. Az árok bal oldalán fakadó Komlósároki borvízforrás faküpübe foglalt vize nátrium-kálcium-klorid-hidrogénkarbonátos, vegyes típusú. Komlósárok alsó, Oltba szakadása előtti szakaszán, több nagyhozamú foglalt és foglalatlan ásványvízforrás tör fel. Vizük nátrium-kloridos-hidrogénkarbonátos, hőmérsékletük 12,5 °C, ásványianyag-tartalmuk 3185 mg/l. Az Olt bal oldali teraszá- ból, a fürdőtelep gazdasági épületei fölött több, nagyhozamú nátrium-kálcium-klorid- hidrogénkarbonát típusú forrás tör elő. A 14 °C hőmérsékletű, nagy vastartalmú forrásokból a terasz lejtőjén jellegzetes limonit forráskúp alakult ki. Az Ördögliki borvizek már a fürdőhely alatt, a Szent-Anna tó nyugati kráterperemébe mélyen bevágódó völgyben fakadnak. A Tusnádfürdő - Sepsibükszád műúttól mintegy 300 méterre, a völgy jobb oldalában, foglalatlan, vasas (30,5 mg/l), 12,9 °C hőmérsékletű forrás tör fel. Nagy mennyiségű limonit csapódik ki itt is, akárcsak Veresvíznél. Ettől a forrástól fennebb egy langyosabb forrást találunk, 14 °C hőmérsékletű, vasas (41 mg/l), magnézium- kálcium-nátrium-hidrogénkarbonát típusú vízzel. A Tusnád és Sepsibükszád határát jelölő Frácen-patak völgyében három borvízforrás ismert. Az Olt bal partján a híres Likas- kő feletti szakaszon, a terasz alatt, vascsövön folyik ki a Vendel borvíz. A 12,6 °C hőmérsékletű forrás vize kálcium-nátrium-magnézium-hidrogénkarbonát-klorid típusú. A forrás alatt, az út mellett kisebb tóvá duzzadt a nagyhozamú, vasas, 23,6 °C langyos forrás. A magas, 4850 mg/l összmineralizációjú víz széndioxid-tartalma 1980 mg/l. A követke- ző Frácen-pataki borvíz az Olt és a műút között félúton tör fel a völgy jobb oldalából. A forrás betonmedencébe van foglalva, és kifolyóval van ellátva. Vize kálcium-magnézium- hidrogénkarbonátos.

 

Jelentős számú ásványvízforrás tör fel az Olt Tusnádfürdő és Verebes közötti szakaszán. Most ezekkel ismerkedünk meg. Az Olt jobb oldalán bejövő Holló-patak tövénél van az Imets vagy a Kristó féle kéngödör, a város mofettája, amelyet régen a verębesi származású dr. Kovács Károly építtetett ki modern gázfürdővé.

 

A mofetta gáz a vulkáni kőzetek talapzatát képező, s itt a felszínre kerülő töredezett flis rétegeken szivárog át. Közelében több borvízforrás is van, de csak a Kemping-telep sarkánál levő Béka- vagy Ifjúsági-forrás alacsony ásványianyag-tartalmú, kálcium- nátrium-hidrogénkarbonátos-szulfátos víze van foglalva. A forrás vízének széndi- oxid-tartalma 2069 mg/l, hőmérséklete 11,5 °C. A Sólyomkő fölött, a Nagyjáhoros csúcsa alatt eredő Bányász-patakban több szénsavas ásványvízforrás tör fel. A szép, csillo- gó piritszemcsékkel, a „bolond ember aranyával” hintett kaolinos ércbe, régen aranybányászok ástak tárnát. Innen ered a patak elnevezése. A völgy jobb oldalában, a Só- lyomkő északi lejtőjén van a Lúgfőző vagy Lúgfőzőtövi foglalatlan, nagy vastartalmú, kálcium-magnézium-hidrogénkarbonátos típusú borvízforrás. A Bányász-patak Oltba való beömlésétől 10 méterre van a Bányászpatakatövi borvízforrás. Az alacsony ásványi sótartalmú, 9,3 °C hőmérsékletű foglalt kút vize már kálcium-magnézium-nátrium- hidrogénkarbonát-klorid típusú. Ezen a szakaszon az Olt medrében feltörő széndioxid gáz valósággal forrásban tartja a folyó vizét.

 

A Tusnádfürdői állomás felett, az Oltot átívelő vasúti híd jobb oldali részén három borvízforrás van: a Konesag, a Kosztándi és az Imets Lázár féle borvíz. Az erdőszélen levő Koncsag- és a Kosztándi- forrás víze kálcium-hidrogénkarbonát-szulfát típusú, ill. magnézium-kálcium-hidrogénkarbonátos. Az Imets Lázár-borvize már kálcium- magnézium-nátrium-hidrogénkarbonátos. A kishozamú, alacsony ásványianyag-tartalmú források vizének hőmérséklete 11,5-12 °C.

 

Tusnádfürdő északi részén, ott ahol az Alsó Tiszás-patak az Oltba ömlik, van a nátrium-kálcium-magnézium-kloridos-hidrogénkarbonátos Alsótiszástövi borvízforrás. A kishozamú, 50 cm átmérőjű vascsőbe foglalt forrás összmineralizációja 4966 mg/l, széndioxid-tartalma 1628 mg/l.

 

A Csíki-medence felé egyre kiszélesedő Olt völgye bal oldalán, Kőrösfenyőnél tör elő 50 cm átmérőjű betongyűrűbe foglalt Balinosi sós borviz. A magas ásványisó-tartalommal rendelkező (6384 mg/l) forrás vize nátrium-klorid-hidrogénkarbonát jellegű. A Pubának nevezett mezőrész alatt, ott, ahol az Olt folyó a bal oldali teraszhoz simul, a ho mokfalból tör lenben, elő egy névtelen kalcium-nátrium-hidrogénkarbonátos forrás. Ezzel átel. az Olt jobb partján volt ta Nyírponki borvízforrás, amely a lecsapolási munkák során eltűnt. 

A Csomád nyugati lejtőjén eredő Közép-patak tövén, az Olt baloldali árterén kialakult négy hektáros borvizes tőzegláp központi részén tör fel a Középpataktövi-forrás amelyet Galuskás borvíznek is neveznek. Nevét a forrás vízében úszkáló galuskaszerű darabokról kapta. A Középpataktövi ásványvízforrás vize vegyes típusú, nátrium-kálcium-magnézium-hidrogénkarbonát-kloridos. Összmineralizációja 3749 mg/l. A nagy hozamú borvízforrás öntözte láp természetvédelmi terület. Európában itt található a törpenyír

 (Betula humilis) legdélibb előfordulási helye. 

 A Tusnádfurdő és Újtusnád között húzódó festői Olt-völgy ásványvízforrásainak nagy része a szürke vulkáni homok alkotta rétegekből vagy a folyó árterén képződött tőzegtelepekből tör elő.

A tusnádi Olt-szoros ásványvizekben gazdag forrásainak a kiaknázása 1842-ben vette kezdetét. A Főkút vízének a palackozására valamikor az 1866-os éveket követően, a vízek Ditrich általi elemzése után került sor. A palac kozás kezdetének pontos időpontja nem ismeretes, de Orbán Balázs 1869-ben kiadott Székelyföld leírása című könyvében már ezt írja a tusnádi borvízről: „s mert a bort főzi s szállítható is, nem csak helyben használják, hanem messze vidékre, sőt a Dunafejedelemségekbe is elhordják."