Tusnádfalu

Veresvíz, Újtusnád forrás, Bagoly borvízforrás, Nádasfürdő

 

Csatószeghez közel van Verebes, hol a pap es szekeres". A Tusnádhoz tartozó település lakói fuvarozással, szép hornyolt bükkfa szuszékok eladásával egészítették ki jövedelmüket. Bányai János szerint a természet itt házhoz szállította a borvizet, Kovács gazda uram nagy bossszúságára éppen az udvaron buggyant föl, nagy örömére az udvari majorságnak, főként a rucáknak és libáknak". Verebes nevezetes volt a borvizeiről. Ünnepnapokon még Tusnádról is idejártak borvízért. A falu keleti határa, Hidegkút völgye tele van limonit kicsapódással, ami a feltörő vasas ásványvízből rakódott le. Innen származott a vasére, amit korábban kitermeltek. A Diákgödrinél voltak a vasolvasztó kemencék, amit Kunits Ferenc is említ. Az 1950-es évek- ben, a Vörös Csillag nevű kollektív gazdaság udvarán fúrás közben olyan erővel tört fel a nagynyomású borvíz, akár egy vulkán, kráter képződött a laza vulkáni homokban. A kút elfojtása nagy nehézségekbe ütközött, több szekér szénával és fával tömték be, már a környező istállók épségét is veszélyeztette az egyre növekvő forrás. A megzabolázott forrás vizét kivezették a főút mellé. A víz nátrium-kálcium-hidrogénkarbonátos-klorid tipusú volt. Ásványisó-tartalma 3746 mg/l, széndioxid-tartalma 2019 mg/l. A forrás később eltömődött. Betemették a templom alatt a Verebes-patak bal oldalán levő Bolygó nevű borvizes lápot is, amelynek vize nátrium-magnézium- kálcium-hidrogénkarbonát-kloridos típusú. Verebes kútjai ma is borvizesek. Az 1940-es években Csajághy Gábor elemezte a Szennyes Péter udvarán lévő, 30 cm átmérőjű, 9 m mély kút vízét, amely nátrium-kálcium-hidrogénkarbonát-kloridos. A víz hőmérséklete 9,2 °C. Hasonló borvizes kút van a György Albert udvarán is. A faluban, 2008-ban felújítottak egy korábbi fúrást, kéziszivattyúval látták el, és tetszetős kútházat építettek föléje. Verebestől nyugatra, az Olt baloldali ártere, a Fok környéke is tele van borvízforrásokkal. Ismertebb a Zsidó-borvize kálcium-nátrium-magnézium-hidrogénkarbonátos vize. A fürt, fatörzsbe foglalt borvízforrás vízét az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején Mercur-forrás néven palackozták. A régi Olt bal partján betonküpübe foglalva tört fel a Fok-borvize. A Verebes-patak medrének a lemélyítése során ennek a forrásnak a kálcium-nátrium-magnézium-hidrogénkarbonátos-kloridos vize elapadt. Az Olt hídtól délre négyzetes deszkakeretbe foglalva látható a Fokmejjéke borvíz.

 

Verebestől déli irányba haladva Nagytusnádot, az “élő-haló" gödőrként emlegetett nagy múltú települést érjük el. Távolról csak a zömök tornyú barokk temlomát lehet látni. A Tusnád határában feltörő borvízforrások három törésvonal mentén jelennek meg. A Csomád-hegység peremén a Nagyharam és Kisharam vulkáni kúpjai között alakult ki a Nádas 4 ha kiterjedősű borvizes lápja. A Nádasfürdőként is emlegetett népi fürdőt a korábbi feljegyzések Tusnádfürdőként írták le. Lakatos István csíkkozmási plébános az 1600-as évek végén a Székelyföldet leíró munkájában már említi. Kunits Ferenc 1731- ben megjelent könyvében így ír a tusnádi (Nádasi) borvizekről: „Tusnad ab quis acidis singularis cumprimis virtutis famam obtinet."

 

Nádasfürdő, az Olt völgyében, az Alvégen 1842-ben fejlődésnek indult új Tusnádfürdő miatt elvesztette jelentőségét. Nádasfürdőt, 2002-ben a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület kezdeményezésére a Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka keretében újították fel. A tőzegláp területén több, nagyhozamú vasas, meszes borvízforrás tör fel. A Nádas-patak mentén elnyúló borvizes lápra a források kelet-nyugat irányú vándorlása a jellemző. Nádasnál a kőküpübe foglalt Pallók vagy Endes-borvíz, a faküpüs Nádasi-borvíz, a Fekete Györi-borvize és a fürdőmedencéket ellátó forrás vize volt vegyelemezve. A borvízforrások vize azonos típusú, nátrium-magnézium-kálcium- hidrogénkarbonát-kloridos. Ezen borvizek összes oldott ásványianyag-tartalma 2928 és 4485 mg/l között mozog. Legnagyobb széndioxid-tartalma, 2244 mg/l, a kis fürdő- medence forrásának van. Ábrahám Ambrus Kossuth-díjas, tusnádi születésű zoológus a Nádasi borvíz mellett említést tesz a Szemvíz-forrásról is. Szemviznek azért nevezik, mert a nép kötőhártya-gyulladás kezelésére használja, állítólag igen jó eredménnyel. A fürdő vizét főleg reumatikus fájdalmak orvoslására használják. A kellenes izü, széndioxidban dús vasas forrásokból nagy mennyiségű mésztufa csapódik ki. Korábban, az 1800-as évek elején a láp északi részén felhalmozódott mésztufát kitermelték és helyben, a Pallókároka falában ásott kemencékben égették ki, a a meszet a tusnádi templom építésénél használták fel. A borvizes láp természetvédelmi terület. Törpe kecskerágó és szibéria hamuvirág tenyészik a központi részen 11 m vastag tőzeglápon.

 

Nádasfürdőtől délre, a Vargyas-patak völgyében három nagyhozamú börvízforrás található. Az Alsóborviz Kövesvápától felfele, a patak medrében tör fel. Víztípusa azonos a Nádasi borvizével, ásványisó-tartalma 4104 mg/l. A Vargyas-patak forrásvidékén kis borvizes lápot hoztak létre az itt feltörő, nagy vastartalmú borvízforrások. Mind a két használatban levő szénsavas ásványvízforrás a nátrium-magnézium hidrogénkarbonátos-kloridos vizek csoportjába tartozik. A Vargyasi felső borvízforrások vize enyhe termalitást mutat, hőmérsékletük 14.5-16 °C. Vártetőt, a Tusnádi-szorost vigyázó csonkakúp alakú vulkáni építmény csúcsát koronázza Erdély legnagyobb vára. A 6 ha kierjedésű vár északnyugati sarkában megmerevedett hatalmas lávatömbökön, a székely ábécé betűivel rovott ligaturák láthatók. A vulkáni kúp nyugati lábánál húzódó törésvonal mentén nagyhozamú, vasas, meszes források törnek fel. A Benevize patakától délre feltörő Ferencz Miklós-borvize nátrium-káleium- klorid-hidrogénkarbonát típusú. Ettől délebbre, a Felső Tiszás-patak forrásvidékén hatalmas limonitkúpot építettek az itt feltörő Veresvízi borvízforrások. Tusnádfürdő északí bejáratánál, a műút bal oldalán lefolyó Veresvíznek is nevezett Tiszási borvizek hőmér séklete 22 °C. Öt foglalatlan forrás vízének a vegyelemzéséből kitűnik, hogy nátrium- kálcium-klorid-hidrokarbonátos típusú vizekről van szó. Össz ásványisó-tartalmuk 4575 és 6846 mg/l között váltakozik. A Vártető meredek lejtőjén az andezittömbök közül kiömlő természetes források mellett, Veresvíznél két fúrást is kihajtottak. A rövidfúrás vízének a hőmérséklete 21,6 °C, típusa nátrium-kálcium-kloridos- hidrokarbonátos. A Veresvíznél lemélyített 322 IFLGS hidrogeológiai fúrás vízének a hőmérséklete 47 °C. A 730 m mélységű fúrás tiszta, nátrium-klorid típusú, 9433 mg/l összmineralizációjú vizet hozott felszínre. A termálkút le van fojtva.

A néphagyomány szerint a Veresvíznél só van, s akik ezt tudták, a lóra a patkót fordítva ütötték fel, hogy a nyomukon ne igazodjon el senki.

Felső Tiszás-patakától délre húzódik az Alsó Tiszás-pataka időszakos vízfolyása. A völgyfejben van az Alsótiszáspataki borvíz 12,2 °C hőmérsékletű, 40x100 cm kővel kirakott forrása. A víz típusa nátrium-kálcium-magnézium-hidrogénkarbonát-kloridos. A Vártető és Szurdoktető közötti völgyben tör elő a Várvápai borvíz kálcium-magnézium- hidrogénkarbonátos-kloridos típusú, alacsony ásványisó-tartalmú forrása. A Várvápai forráscsoport körül hatalmas limonit forráskúp alakult ki, amelynek pereme lenyúlik egészen Tusnádfürdő széléig.

 

A Nádasfürdő - Vargyas - Veresvíz törésvonalrendszer déli vonalát követve leérünk az Alvégre, a mai Tusnádfürdőre. A Csomád-hegység és a Dél-Hargita - Nagyjáhoros vagy Nagy Piricske - csúcsai között húzódó tusnádi Olt-szorosában kiömlő nagyhozamú borvízforrások gyógyhatására 1842-ben egy pásztorfiú hívta fel a figyelmet. Az Alvég borvizes lápjait járó fiú örömmel tapasztalta, hogy súlyos, addig nem gyógyuló fekélyei pár nap alatt maguktól elmúltak. Elbeszélése a faluban nagy feltűnést keltett. Mindenki csak a Beszédmező gyógyforrásairól beszélt. 1845-ben indult meg a fürdőfejlesztés. Ekkor nevezték el a ma már nem működő Főkutat vagy Ősforrást Siloe-forrásnak. Siloe Jeruzsálem melletti forrás volt, ahol Jézus sok vaknak adta vissza a látását. Az „Erdély Gyöngye"-ként emlegetett fürdőhely ásványvizeinek első „vegybontását" Mikes Benedek végeztette el 1866-ban. A Ditrich Henrik Gusztav zürichi vegytanár felügyelete mellett végzett elemzések eredményei egy füzetkében jelentek meg. Ekkor még csak a Főkútnak volt neve, a többi forrást és fürdőt első ivókútként, első fürdőként, számokkal ellátva írták le. A Főkút légúti megbetegedések, bél- és hólyaghurut gyógyítására alkalmas vizét ekkor kezdték el palackozni. A II., III., IV. számú ivóforrásokat vérszegénységben és sápadtságban szenvedők használták. A II., III. és IV. számú szénsavas, sós és vasas borvizek kitűnő hatásúak az idegesség, sápadtság, vérszegénység, hisztéría, bénulások, reumás fájdalmak gyógyítására.

Uitusnádnál már a széles Alcsíki-medence látványa fogad. A vasút és az Olt között fa- kad a Bátordi borvíz. Nevezik Köpe-borvizének is. Köpe Sándor 1876-ban faragta a forrás kőküpüjét. Az 1897-ben megindult vasúti közlekedés után az újtusnádi vasútállomáson veszteglő utazóközönségnek az élelmes gyermekek „Friss borvizet vegyenek!" kiáltással, poharakban árulták a Bátordi-borvizet. Korábban ez a forrás biztosította Újtusnád lakosságának borvízszükségletét. A ma elhanyagolt állapotban lévő forrás összes ásványianyag-tartalma 4787 mg/l, vize nátrium-kálcium-magnézium-hidrogénkarbonát- klorid típusú. A vasútállomástól keletre volt a Matild borvíz, amely elmocsarasodott. Régi faküpüje a tusnádi Borvízmúzeumban látható. 1956-ban, Újtusnádon a vasút melletti réten négy hidrogeológiai fúrást mélyítettek le, amelyek közül az 14904-es és az 14901-es kutak langyos, 22,5 °C hőmérsékletű ásványvizet hoztak a felszínre. Az északi fúrást, az erős széndioxid-feltörés miatt Zubogónak nevezték a helyiek. Az 1970-es évek elején ezeket a kutakat lefojtották és a tervezett palackozóüzem részére az ISPIF három (F1, F2, F3) hidrogeológiai fúrást mélyített le. Az F1 és F2 számú fúrásokból nátrium-magnézium-kálcium-hidrogénkarbonát-klorid, míg az F3 számú szondából kálcium- nátrium-magnézium-hidrogénkarbonát-klorid típusú víz tört fel. A nagy széndioxid-tartalmú kutak vizének hőmérséklete 13,8-14,5 °C. A nagy mennyiségű szabad és „kivert" széndioxid gázt palackozták, és más töltődékbe szállították. A palackozó üzemtől keletre, az Olt árterén 1999-ben lemélyített FH35